„Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” (Ézs.49:2)

Van egy történet egy fiatalemberről, akit favágóként vettek fel egy fakitermeléssel foglalkozó cégnél. Amikor a művezető első nap látta, hogyan dolgozik, nagyon elégedett volt a gyorsaságával és a munkavégzésével. Azonban ahogy teltek a napok, egyre kevésbé volt elégedett a teljesítményével. Néhány hét elteltével a fiatalember már csak a töredékét volt képes kivágni annak a famennyiségnek, amennyit az első napokban teljesített.
Végül a művezető odament hozzá és azt mondta: „Fiú, olyan jól kezdtél, de aztán nagyon visszaestél. Ha nem tudod a teljesítményedet fokozni, el kell, hogy bocsássunk.” „Nem értem”, válaszolta a fiatalember, „ugyanolyan keményen dolgozom, sőt még keményebben, mint az első napokban. Fogalmam sincs, hogyan csökkenhetett a teljesítményem.”
„Milyen gyakran élezed a fejszédet?” – tette fel a kérdést a művezető. „Egyszer sem éleztem meg, mert túl elfoglalt vagyok” felelte a fiú.
Tudod, barátom, élesnek maradni nem történik automatikusan. Ahhoz, hogy „éles maradj”, tudatosan kell tenned érte. Milyen gyakran töltesz időt igetanulmányozással, imádkozással, hogy élesen tartsd magadat? Ha azt válaszolod, hogy túlságosan elfoglalt vagy az ilyen dolgokhoz, akkor a fejszéd élezésének elmaradásával hosszú távon nagy árat fizetsz. Ha viszont időt töltesz azzal, hogy élezd magadat, akkor egyre rövidebb idő alatt és egyre kevesebb energia-befektetéssel egyre hatékonyabb és gyümölcstermőbb leszel. Szóval élezd meg a fejszét, ez egy igen jól megtérülő befektetés.

ALAPIGE: 1Tim.4:14-16
14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével.
15 Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.
16 Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.