FEBRUÁR 18.
Nyíljanak a börtönajtók!

“… mert a Krisztus Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a bűn és halál törvényétől.” (Róm.8:2)

Terheinket könnyíteni azzal is együtt jár, hogy megtanuljuk, mikor kell bizonyos dolgokat elengednünk. Az egyik legveszélyesebb helyzet az, ha az ember oda van bilincselve a múltjához. Mindnyájan követünk el hibákat, életünkben vannak mozzanatok, amelyeket sajnálunk, meg kell azonban tanulnunk, hogyan lépjünk túl ezeken. Az élet túlságosan is rövid ahhoz, hogy megengedhetnénk magunknak, hogy a rossz választások és a helytelen döntések börtönlakójaként éljük le az életünket.
A korábbi hibák börtönének ajtaja előtt a bűntudat és a sajnálkozás strázsál. Ez a két börtönőr tartja fogva az embert, és kínozza olyan képekkel, hogy mi minden lehetett volna belőle, és mi mindent érhetett volna el, ha ezt vagy azt vagy amazt nem vagy nem úgy tette volna.
Ami viszont az egészben a legszomorúbb, hogy a legtöbben észre sem vesszük: a kulcs a saját kezünkben van ahhoz, hogy eloldozzuk és szabadon engedjük magunkat. Gyakran mi magunk válunk saját fegyőreinkké, és egyre tovább nyújtjuk a büntetésünket. Sőt gyakran mi magunk vagyunk a bíró, az ügyész egy személyben, és életfogytiglanra ítéljük magunkat a gyötrődés, a gyász és a sajnálkozás börtönében. Szembe kell viszont néznünk azzal a ténnyel, hogy csupán egyetlen Bíró létezik, Ő pedig kész megbocsátani! “Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” (Ézs.55:7)
Sohase tévesszük szem elől, hogy ha bocsánatot kérünk az Úrtól, Ő irgalmas lesz, és feloldoz a bűneinkből. Ha pedig Atyánk feloldoz a bűneinkből, miért kellene a múlt magunkra aggatott bilincseinek rajtunk maradnia? Emeljük fel hangunkat a megtérésre, és börtöncellánk ajtaja kinyílik!
Ezzel nem arról beszélek, hogy az ember csupán egy vállrándítással elintézze a hibáit! A hibáinkból adódó következményekkel nemegyszer együtt kel élnünk. Ha azonban rádöbbenünk, hogy rossz döntést hoztunk, a helyreállítás három lépését kell követnünk: először is meg kell térnünk, majd meg kell kísérelnünk helyrehozni az adott helyzetet, és felelőséget kell vállalnunk a cselekedeteinkért. Ha azonban így járunk el, felül kell emelkednünk a bűntudat hangján.

ALAPIGE: Jel.1:4-6
4 Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét Szellemtől, akik trónusa előtt vannak;
5 és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,
6 aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.



[Forrás: T.D. Jakes – Ezredvégi példabeszédek]