OKTÓBER 15.
A szeretet bizonysága

A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom.” (Gal.5:22-23)

Salamon király évszázadokkal ezelőtt ezt írta: “a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek”. Nagyon szeretném tudni, mit mondana ma! A keresztény könyvesboltok polcai roskadoznak a sok száz témakörben megírt könyvek százaitól. Hogy kell prédikálni? Hogy lehet sikeres a házasságunk? Hogyan neveljük fel gyermekeinket? Hogyan éljünk? Hogyan töltsük el öregségünket? Hogy kell meghalni? Bárcsak rendelkezett volna a korai egyház mindezzel a bölcsességgel! Ők mindezt még nem tudták, nem voltak bibliaiskoláik, rádió- és televízió-műsoraik, YouTube csatornáik, I.L.Y.E.N. meg O.L.Y.A.N. szervezeteik, nem volt a kezükben egyik mai bibliafordítás sem, mégis a feje tetejére állították a világot.
Csak annyit tettek, hogy lángolt bennük a szeretet Jézus és egymás iránt, és nagyon szerették a Szent Szellem hatalmát. Időnként szállodai szobák helyett egy börtöncellában találták magukat; taps helyett kigúnyolták és adományok helyett megkövezték őket; kozmetikai kezelés helyett sebhelyeket kaptak az arcukra; nehéz, de dicsőséges zarándokútjuk befejeztével pedig elnyerték a dicsőség koronáját.
A mai egyház, a mai keresztények egyik legnagyobb szüksége abban áll, hogy sokkal nagyobb mértékben meg kellene nyilvánulnia annak, hogy valóban azok vagyunk, mint aminek valljuk magunkat! Láthatóvá kellene válniuk a hűség jeleinek, ami a szeretet egyik lényegi eleme. Jézus ezt mondta: “Arról tudja meg a világ, hogy a tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok”. (Jn.13:35) Ez a szeretet és hűség nem csupán az Őhozzá fűződő kapcsolatunkat fogja jellemezni, hanem azt is bizonyítani fogja a világ számára, hogy Jézust Isten küldte. Az Ő szavai szerint: “Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”. (Jn.17:21.)
Ma olyan sok hűtlenséget láthatunk a világban. Olvassuk a megrázó statisztikai adatokat a szétesett házasságokról, a széttört otthonokról, felbomlott kapcsolatokról, megszegett ígéretekről és eskükről. Ezek közül a tragikus történetek közül sok mögött a hűtlenség lapul. Sajnálatos, hogy mindezek a dolgok nemcsak hitetlenek, hanem keresztények között is megtörténnek. Az ember elszomorodik, amikor azt hallja, hogy keresztények elválnak; hogy hívők kritizálnak hívőket; hogy a gyülekezetekben szakadások támadnak; és hogy keresztények pert indítanak egymás ellen. Magatartásunkat és kapcsolatainkat az alapvető hittételek egymástól eltérő értelmezései befolyásolják. Olyan címkéket aggatunk egymásra, mint hogy “karizmatikus” vagy “nem-karizmatikus”, elhatárolódunk egymástól aszerint, hogy ki mikorra teszi az elragadtatást az ezeréves békeországhoz képest; és hogy helyesnek tartjuk-e vagy sem, ha nők szerepet kapnak a gyülekezet vezetésében. Hát nem lenne csodálatos, ha egy szép napon kiderülne, kinek is volt igaza?!
Pál szomorú szívvel írta a korinthusiaknak: “mert megtudtam felőletek… hogy versengések vannak köztetek”. Egy alkalommal, amikor egy házaspár heves vitába keveredett egymással, a feleség elhallgatott, felemelte a kezét, rámutatott az ujjára húzott gyűrűre, és így szólt: “Ugyanazon az oldalon állunk”. Istennek legyen hála, amiért minden Jézus Krisztus által újjászületett igaz keresztény ugyanazon az oldalon áll, és egymással való közösségünk alapja János szerint: “az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal való igaz közösségünk”.
Bárcsak közel lenne az a nap, amikor a világ ezt fogja mondani: “Nézzétek, mennyire szeretik egymást a keresztények”! Ekkor valóban megtudja a világ, hogy kinek a tanítványai vagytok, és ez az egyik legjobb bizonyság Jézus Krisztusról!

ALAPIGE: Jn.17:18-26
18 “Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba:
19 én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.”
20 “De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem;
21 hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
22 Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:
23 én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
24 “Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.
25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem.
26 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”

 

 

[Forrás: Campbell McAlpine – A hűség, az árulás és a sérelem című könyve alapján]